Nyári tábor 2025 július

Hogy miért szervezünk tábort?

Amikor több mint 7 évvel ezelőtt elkezdtünk önkéntesként megismerkedni a gyerekekkel, hamar megtapasztaltuk, hogy mennyivel másképp érzi magát egy gyermekotthonban élő fiatal, amikor az otthonból néhány órára kimozdulunk. Ennek a hatványozott mértéke igaz akkor, amikor éjszakára nem is kell a “rendszerbe” visszatérniük. A gyermekvédelmi rendszer, az intézet számukra egyfajta kényszerpálya, amit szépen lassan talán megszoknak, elfogadnak, meglátják az előnyeit, a jó részét, de általában a rendszer “szenvedi el” a bűnbak szerepét. Így ettől eltávolodva minden esetben egy más állapotot eredményez számukra. A nyári táborok alkalmával az első éjszaka után érezhetően nyugodtabbakká és nyitottabbakká válnak.

A mi célunk az, hogy a gyerekek mellett olyan segítőtársakként legyünk jelen, akikre az életük valamennyi helyzetében támaszkodhatnak és, akik megfelelő, egyéni lehetőségeket tudnak számukra megteremteni, hogy legyen jövőképük, reménységük. Ezért számunkra ezek a napok jelentik a legnagyobb lehetőséget arra, hogy jobban megismerjük egymást, és olyan bizalmat tudjunk építeni a gyerekekben, hogy amikor eljönnek ezek a pillanatok, amikor szükségük van valakire, vagy adódik egy jó lehetőség, akkor bátran tudjanak élni azokkal. Mindennek az alapja az évközbeni rendszeres kapcsolat.

Az idei tábor az eddigieket felülmúlva bizonyította ezt a jelentőséget. Na de, kíváncsiak vagytok, hogy hogyan is zajlott a táborunk?

ELSŐ NAP

Érkezés

Az első nap mindenki izgatott volt, zsizsegéstől volt hangos az utazás. Bár csak másfél-két hete nem találkoztunk a gyerekekkel, elhangzottak sztorik az előző táborról, koncentrációs táborban tett látogatásról iskolai kirándulás keretein belül, hogy milyen emlékek vannak a tavalyi táborról, milyen volt nevelőszülőknél lenni, vagy, hogy mi lenne a következő vágyott hobby. Mélységek és magasságok egyaránt csupán másfél óra alatt. Majd megérkeztünk és özönlöttek a “Milyen programok lesznek” kérdések.

Ez a látszatra kissé kaotikusnak tűnő helyzet olyan volt, mintha hosszú idő után a honvágytól kiéhezve hazaérkeztünk volna.

Röpködtek a kérdések, és mindenki fel-alá járkált, hogy vagy felfedezze a számára új helyszínt, vagy bekuckózzon a már jól ismert szobájába. Volt, aki reménykedve kereste a térerőt, de olyan is, aki az újdonság élményével gyíkokra kezdett vadászni. Egy fél óra elteltével mégis mindenki egy asztalnál ült és a pocakok megtömése után egy rövid eligazítással, a házirend aláírásával, minden kérdésre választ kapva, hivatalosan is kezdetét vette a Veled Vagyok Alapítvány nyári tábora.

A délután egy pörgős pingpong bajnoksággal indult, miközben volt, aki már csobbant a medencében. Sorra követték egymást a különböző társasjátékok és egy kis röpizés is kialakult, amikor már a nap nem tűzött annyira.

Az esti nyitóbulira készült kétféle hűsítő moktél, kerültek elő világítós lufik és világítós karkötők a hangulat fokozásához. Majd egy rövid kis quiz játék vette kezdetét, amivel a gyerekek a régóta ismert önkéntesekről tudhattak meg újabb és újabb izgalmas történeteket. Az este koronája a just dance nem aratott nagy sikert, így házi mozinak rendeztük be a fedett teraszunkat, és némi nassolni valóval az Igen nap c. filmet néztük meg nagy volumenű ábrándokkal a jövőnket illetően.

Gyors zuhanyzás után a lefekvés rekordidő alatt zajlott le, csak néhány utolsó kacaj hangzott még el egy-egy lányszobából. Aztán a folyosón is lekapcsolódtak a lámpák, és elégedettséggel aludt el mindenki még éjfél előtt. 

MÁSODIK NAP

Csobbanás

A második nap reggelét a szomszédba érkező 300 bárány pezsdítette fel. Nagy kíváncsisággal álltak a gyerekek a kerítés mellett hol a juhászkutyákat, hol a bárányokat figyelve. Mindeközben kényelmesen megreggeliztünk és összeszedtük a fürdőruhákat, a naptejet, ugyanis a kecskeméti Domb Beach volt a célunk.

Megérkezve a strandra, elhangzott néhány “bárcsak lennének csúszdák és élménymedencék” megjegyzés. De aztán, mire én bekentem magam naptejjel, már mindenki vígan lubickolt a vízben. A strand mindig főnyeremény. Ha 48 órából állna egy nap, akkor abból 42-t a vízben lenne mindenki. Ennyi nevetést és közös játékot, mint ami a vízben volt, már régen tapasztaltam a gyerekek között. Játszottunk cicásat, volt, aki kézen állt, vagy hátra szaltózott, tanultunk együtt lebegni, versenyeztek, ki bírja tovább a víz alatt. Persze az is előfordult, hogy valaki nem teljesen önként került a víz alá, aminek egyszer én is áldozata lettem. Egy nagyon vidám, felhőtlen napot töltöttünk el a strandon. Délután indultunk csak vissza a táborunk főhadiszállására, ahol – hatalmas hála Erikának (önkéntes) – egy nagy adag, rendkívül finom tarhonyás hús várt bennünket, amiből rövid időn belül alig maradt valami.

Home-feeling

Ami egy szépségápolás és főzés mellett feltárulkozik:

A délután hátralévő részében többen lepihentek vagy az udvaron töltötték el az időt. Az egyik lányos szobában egy kis sziesztát követően egy nagyon csajos fodrászkodás vette kezdetét. Miközben készültek a göndör fürtök és a laza hullámok, többféle témát is kibeszéltünk. Természetesen esett szó fiúkról, társválasztásról, minket, önkénteseket is meginterjúvoltak a lányok de aztán egy laza, kötetlen, sok poénnal tűzdelt beszélgetés alakult ki. Időközben egy-egy fiúnak is feltűnt, hogy milyen jó hangulat van a „szalonban”, így rövidebb-hosszabb időre bekéredzkedtek és becsatlakoztak a beszélgetésbe.

Ahogy elkészültek a frizurák, néhányan pácolni kezdtünk, hogy a következő napokra előkészítsük a grillhez a zöldségeket és a húsokat. Nem is gondoltuk volna, hogy a konyhában a leghétköznapibb tevékenység közben ki tudnak alakulni olyan beszélgetések, amiben a gyerekek őszintén megnyílnak és a legnagyobb titkaikat bízzák ránk.

Az ő életükre egy-egy, a múltban megtörtént esemény szinte kitörölhetetlen bélyeget nyom. Már kisgyermekként élnek át olyan traumákat, amik akaratukon kívül terelik őket egy rossz életútra. Mindeközben nem kapják meg azt a szeretetet, törődést, odafigyelést és gondoskodást, ami alapszükségletük lenne, amiben begyógyulhatnának a sebeik, és egészséges emberekké válhatnának. 
Csak reménykedünk abban, hogy ezek a pillanatok, amikor biztonságban érzik magukat a környezetünkben és kiöntik a szívüket, egy gyógyulási folyamatot indítanak el az életükben. Ha csak néhányszor tudjuk ezt a biztonságérzetet nyújtani számukra, talán egy kicsit hozzájárulunk ahhoz, hogy egy szebb jövőjük legyen.

Home Szépségszalon

Az este folyamán újra megnyitott a Home Szépségszalon, ami először a 2023-as táborunkban alakult meg egy viharos estén. Viki és Anna (önkéntesek) egy kis workshopot tartottak a lányoknak az arcápolásról, a sminkelésről, hasznos tippekről, saját tapasztalatokról és praktikákról. Kellemes hangulat alakult ki, és a lányok szívesen hallgatták Vikiéket, majd a Shlüssler Kozmetikumoktól ajándékba kapott arcápolási termékekkel közösen tanultak meg egy esti ápolási rutint. Ezúton is köszönjük a felajánlást!

Mindeközben a fáklyákkal megvilágított udvaron… 

Emellett még két klassz kis esti program kerekedett. Az egyik egy fáklyák fényében zajló beszélgetés, ahol interjút készítettek velünk a házasságunk történetéről. A csendes, csillagos este valahogyan teret kínál az élet nagy kérdéseinek. Az egyik gyerkőc például szóba hozta, hogyan és miért szokott imádkozni, ennek kapcsán pedig felmerült a kérdés, hogy van-e Isten, imádkozhatunk-e olyan emberekért, akikről tudjuk, hogy bűnösek. Hangulatos, meghitt beszélgetés volt.

Közben pedig a teraszon egy szintén érzelmes program indult el az Instant család c. film vetítésével. Mindig nehéz kérdés, hogy vajon hogyan érinti őket egy ilyen történet. A gyerekek közül többen is látták már, és így, együtt nézni különösen megható volt, mert azoknak a gyerekeknek, akik mellettünk ültek, már többnyire biztosan nincsen lehetőségük nevelőszülőkhöz kerülni, vagy éppen, hogy nevelőszülők mellől emelték ki őket. 

HARMADIK NAP

Free

A harmadik napot úgy terveztük meg, hogy ne legyen időpontra szervezett program, hanem kötetlenül alakuljon a nap a táborhelyszín lehetőségeiből adódóan. A délelőtt folyamán leginkább a társasozás és a medencézés volt népszerű, de készültek a kézműves sarokban festett ajándékdobozkák, karkötők, illetve volt, aki egyszerűen csak élvezte a csendes környezetet és pihent. Aztán egy kicsit mozgalmasabbá vált a nap, sor került egy rövidebb focimeccsre a falu kispályáján, délután pedig az egyik Gyerkőc szervezte meg nagy örömmel a röpi bajnokságot. A lényeg abban állt, hogy felnőttek legyenek a gyerekek ellen. Így alakítottak ki 3 fős csapatokat, amivel kezdetét vette egy izgalmas, vetődésekkel tűzdelt több órás bajnokság. 

Estére tartogattunk némi meglepetést. Ugyanis a korábbi években az egyik legnagyobb sikert az éjszakai túrák aratták. Így ez idén sem maradhatott el, viszont igyekeztünk egy kicsit felturbózni izgalmas kincskereséssel. Előre elrejtettünk egy kisebb túraútvonalon néhány ponton betűkkel megjelölt köveket, illetve egy kincsesládát. A kövekhez rejtélyes üzenet vezetett el, majd egy a köveken szereplő betűkből kirakható megfejtés nyitotta a kincsesládikát. A feladvány okozott némi fejtörést a gyerekeknek, de kis idő elteltével megfejtve a jelszót, annál nagyobb élvezettel kezdték a kincseket szétosztani egymás között. 

NEGYEDIK NAP

Irány a szafari

Az utolsó teljes napunkon Nagykőrösre vezetett az utunk, ugyanis a Safari Parkba foglaltunk időpontot. Egy kis várakozás után fel is ülhettünk a kisvonatra, ami a szabadon kószáló különböző állatok között haladt olyan tempóban, hogy közben lehessen őket etetni, simogatni és természetesen megfelelő mennyiségben sztorizni és szelfizni. Itt aztán volt bőven nevetés és izgalom! Csodálkoztunk, hogy mennyire közvetlenek és barátságosak az állatok, hogy a tenyerünkből esznek és hagyják, hogy egyszerre akár 5-6 kéz is simogassa őket. Ezt a körülbelül fél órás intenzív élményt épphogy kipihenve, már szét is osztottuk a zsetonokat, amivel a park egyéb attrakcióira váltunk jogosulttá. A gyerekek kipróbálták a hajóhintát, a dodzsemet, és indulás előtt még vízibicikliztek a tavon.

Az extrém élményektől megéhezve a kecskeméti Simon’s-ba vettük az irányt, ott ugyanis Györknek és a Simons Foundation-nek köszönhetően az egész csapat úgy jól lakott, hogy még az ezután tervezett fagyizást is elhalasztottuk!

Kellemesen elfáradva zötyögtünk vissza a földúton, majd a délutánt pihenéssel, kreatív foglalkozással, a fittebbek számháborúval töltötték. Ahogy közeledtünk az estéhez, elkezdtük előkészíteni az esti grillezést, amiben örömmel és aktívan vettek részt a gyerekek. Másodszor is kellemesen eltelve finom ízekkel, az utolsó estét a gyerekek kívánsága szerint ismét egy hangulatos filmezéssel töltöttük: az Apáca Show került kiválasztásra, amit a legtöbben nem láttak, és a lassabb cselekmény ellenére mégis élvezettel néztek végig. Összekuckózva, nassolgatva néztük a filmet és nevettünk – EGYÜTT – utolsó este is. 

ÖTÖDIK NAP

A legnehezebb rész…

Hazaindulni… Az utolsó nap nagyon gyorsan eltelt. Reggeliztünk, a gyerekek összepakoltak és még délelőtt el is indultunk. Egy kedves felajánló jóvoltából tettünk még egy kis kitérőt és megálltunk Kecskeméten fagyizni, így a Budapestre visszafelé vezető út előtt még együtt voltunk. A legtöbben kissé fáradtan bóbiskoltak az autóúton, de egy-két rövid beszélgetés még volt arra irányulóan, hogy kinek mi volt a legjobb élménye a táborban.

Ahogy megérkeztünk újra a gyermekotthonba, többen kedvesen megköszönték a tábort, és hatalmas ölelések közepette búcsúzkodtak, aggódva, hogy sok idő telik majd el a következő találkozásig. Nehéz visszacsöppenni egy másik valóságból a hétköznapokba, de megbeszéltük, hogy nemsokára újra találkozunk erősítve, hogy a nyári tábor “csupán” egy újabb állomás, mérföldkő volt a kapcsolatunkban.

KÖSZÖNET

Szeretnénk köszönetet mondani és a hálánkat kifejezni mindazoknak, akik a támogatásukkal hozzájárultak, hogy az idei táborunk megvalósulhasson! Bízunk abban, hogy a gyerekek számára egy szép nyári élményt nyújthattunk. Ami pedig ennél is fontosabb: reméljük, hogy hosszú távon is magukkal viszik a szép emlékeket, érzeteket, és néhányuk számára a jövőben, akár sorsfordító jelentősége is lehet majd ezeknek a napoknak, amiket együtt tölthettünk.

Szeretnénk megköszönni a már 3. alkalommal felajánlott tábor helyszínt a kecskeméti Barátainknak! Köszönjük a Várva Várt Alapítványnak, hogy idén is kölcsönadtak egy kisbuszt, amit a tábor teljes ideje alatt használhattunk! Fantasztikus ajándékot kaptunk a Schlüssler Kozmetikumoktól, akik az arcápolási workshophoz járultak hozzá termékeikkel. Nagylelkűen támogatott bennünket a Simon’s Burger, akiknek köszönet az ínycsiklandó burgerekért és a kedves és gyors kiszolgálásért! Kedvezményes belépést kaptunk a Domb Beach-től, akiknél egy felhőtlen, vidám napot tölthettünk el, köszönjük! Egy kedves anonym Adakozó meglepett bennünket egy hűsítő fagyizással, ami még az utolsó együtt töltött óráinkat tette szebbé, hálásak vagyunk ezekért a pillanatokért, köszönjük! Hatalmas meglepetés volt számunkra azoknak az embereknek az adománya, akik a kampányunkra adományoztak és különböző mértékű anyagi támogatással járultak hozzá a táborhoz. A legkisebb adomány 5000 Ft, a legnagyobb pedig 210.000 Ft értékben érkezett, és a táborunk teljes költségének közel 70%-át fedezte. Hálásan köszönjük! Mindez nem jöhetett volna létre azok nélkül a kedves Ismerősök és Barátok nélkül, akik reklámozták a szóróanyagainkat. Köszönjük mindazoknak, akik megosztották vagy like-olták a bejegyzéseinket, Ti mindannyian önkénteseink és támogatóink vagytok!

Végül pedig, de nem utolsó sorban, köszönjük a nagyszerű Csapatunknak, az Önkénteseinknek, mert nélkületek nem valósulhatott volna meg a tábor, ti vagytok az Alapítvány alappillérei! 

A legfontosabbnak pedig azt tartjuk, hogy megköszönjük a „Gyerekeinknek”, – mert tudjuk, hogy néhányan elolvassátok -, hogy vagytok! Nélkületek mindennek nem lenne értelme. Nekünk Ti adjátok a célokat, a terveket! Különleges nekünk, hogy részesei lehetünk az életeteknek! Köszönjük!